Debrecen mellett húzódik a Csörsz, vagy más néven Ördög-árok elnevezésű földmű, vagy sánc. Eredetéről, funkciójáról erősen megoszlanak a vélemények.

A Wikipédia így ír az árokról:

„Csörsz árka néven egy körülbelül 1260 km hosszú ókori védőműrendszer maradványait ismerik Magyarországon, mely mintegy körbekeríti az Alföldet a Dunakanyartól indul, az Alföld északi peremén halad kelet felé a Tiszáig, majd Debrecen környékén délkeletre fordulva egészen az Al-Dunáig húzódik. A Csörsz-árok pontos keletkezése és funkciója a mai napig vita tárgyát képezi. Tájanként több elnevezése ismert: Ördög árka, Avarárok, Ördögárok, Ördögborozda, Csörsz-árok, Rapsonné útja, Ördögszántás, Kakasborázda. A Csörsz árok római irányítással épült szarmata sánc-árok rendszer.”

Minimum 20 méterenként örszemeknek kellett lennie ahoz hogy ne tudjanak átsurranni ezen a védelmen idegenek. Az 100 méterenknt 5 ember, kilóméterenként 50 ember, 1260 kilométeren 63000 őrszem, és ez csak egy váltás katona. Vajon mennyien védhették ezt a sáncrendszert, hiszen támadás esetén nem elég 20 méterre egy harcos!

(Az erdőben 50 méterre a rekonsrtukciótól. Saját kép)

Nézzük tovább a Wikipédia írását elhelyezkedéséről:

Az árkot 1067-ben említi először oklevél: „magna fovea, huae protensa usque ad Aruksceguj tendit”. Maradványai több mint 1600 évig jól láthatóak voltak, a XIX.században ipari méretekben megindult talajrendezések nyomán azonban mára már csak kis szakaszai ismerhetők fel világosan. Helyének pontos meghatározásában nagy segítséget nyújt a légirégészet. A nyomvonal kikerülte a laza, homokos talajú területeket (ahol hamar betemetődhetett volna), ahol pedig vizes, ingoványos területre fut, ott építésekor valószínűleg a maitól eltérőek voltak a terepviszonyok.

Marjai Márton írja a Debreceni Déri múzeum 1962-es évkönyvében:

Ördögárok a debreceni Nagyerdőn

A Nagyerdő nevezetességei közt a közönség és a történelemkutatók részéről egyaránt figyelmet érdemel egy széles árok, amely az erdőséget észak-déli irányban átszeli kb.       1 km távolságra a Debrecen—Hadházi úttól nyugatra és azzal részben párhuzamosan. Magam egészen véletlenül akadtam rá egy vasár napi kirándulás alkalmával. Az erdőt átvágó nyugat-kelet irányú távvezeték irtási sávja mellett az úton haladva lettem figyelmes az árokra és töltésre. Az árokban a város felé fordulva egyenes irányban a Köztemető kerítéséig jutottam. Nyomai bent is látszottak, számítás szerint a főkaputól nyugatra jön át az úton. Itt semmi maradványa nincs már, de az irtásföldi veteményen újra megtalálható. Iránya a főkaputól az Árpád téri templom felé húzott egyenes vonal. Következő alkalommal a vezetéki irtástól északi irányú szakaszt követtem. Bár egyes részei a bozót miatt szinte áthatolhatatlanok, de az árok és nyugati oldalán a töltés a
Pallagi Technikum iskolaépülete irányában az erdőben végig hibátlanul megvan.
Feltehetően folytatódik a hadházi, illetve a hajdúböszörményi erdő irányában, ahol egy szakaszon a két község határát elválasztja egymástól. Itt a böszörményi és hadházi erdőn ördögároknak hívják és a Beck Pál-féle térképen Agger antiqva, vagy Csörsz árok a neve. A latin jelzés ősi sáncot jelent, a csörsz szó a szlávban ördög. Mindezek a kifejezések, az általános ördögárok elnevezés azt jelenti, hogy e földművek eredete ismeretlen múltba vész, és méretei miatt a népi hiedelem emberi erőt meghaladó munkának tartja. Az évszázadok, vagy talán évezredek esői és újabban az erdőművelés az árkot erősen megviselték, fenekét feltöltötték, parti töltése részeit lehordták, de még ma is szép szakaszai vannak. Széles teknője, féloldali domború parti töltése a fák alatt, gyalog bejárhatatlan kilométereken át jelzi egy rég letűnt korszak népeinek nyomát.

Ördögárok a Vámospércsi úton:

A Nyírerdő Zrt. területén a Csereerdő Zsuzsivonat megállónál egy kissé elhanyagolt „rekonstrukció” tekinthető meg. Sokan csak ennyit ismernek az ördögárokból. Egy árokrészlet, néhány kihegyezett karóval három sorban.

(Bent az erdőben.)

Szarmata védmű lehetett???

Az árokból és töltésből álló, faszerkezettel is megerősített védősánccal az Alföldön megtelepedett  Szarmata törzsek építették körbe magukat északon és keleten, hogy a germánok  északról fenyegető betörései ellen védekezzenek. Az árokról kapta nevét a Mezőcsát közelében lévő Ároktő is. Innen az árok Füzesabony, Erdőtelek, Árokszállás és Csány felé húzódik tovább. (Egy monda szerint Csányban temették el Kund magyar vezér fiát, Csörszöt.)

Az árok mélysége: 2–5 m

Az árok szélessége: 5–8 m

Az árokrendszer teljes hossza: ~1260 km

A körbekerített terület nagysága: ~60-65.000 km²

A megmozgatott föld mennyisége: ~10 millió m³

Az építésre fordított munkanapok száma: ~10 millió (Vagy 2250 nap 15 évvel évente 5 hónappal [1 hó=30 nap] számolva; Vagy 1800 nap a 700 m/nap sebességből kiindulva.)

Az építkezésen részt vett emberek száma: ~5500 fő

Az árok építésének „sebessége”: ~700 m/nap (15 építési évvel és évi 5 munkahónappal számolva)

És most jöjjenek a mondáink:

Főleg a Jászságban elterjedt magyar népmonda a longobárdokhoz és egy Rád nevű királyhoz köti építését, nevét pedig Csörsz avar király nevéhez, akit a monda szerint a csatornának épülő árok mellett sújtott halálra a villám. Hasonló mondák kapcsolódtak Erdélyben a Rapsonné útja, Tündérek útja, Ördögök árka stb. néven ismert maradványokhoz.

Egy másik változat szerint Csörsz királyfi – mai változataiban egy cseh főúr vagy más nagy úr – árkot építtet, mivel menyasszonya csak azzal a feltétellel megy hozzá nőül, ha vízi úton, hajón jöhet a szárazföldön keresztül. Az árok ásása több évtizedig tart. Egy fiú, akinek apja kisgyermekkora óta otthonától távol dolgozott, valamilyen jelről megismeri apját. Megöli az árkot építtető zsarnok urat.

A honfoglalás előtti erődítmények, határárkok nyomát a magyar nyelvterületen sok helyen ördögároknak, ördögborozdának nevezik. A Kárpát-medencei szlávok szintén ismerik a csertovszky-jarek (ördögárok) elnevezést.

De..

Réges-régen, még a magyarok honfoglalása előtt, amikor Pannónia földjén a longobárdok éltek, a nép felett Rád király uralkodott. Ez a király valóságos óriás volt, rettegett tőle mindenki. De Frigyes király erős sereggel mégis megtámadta, s ekkor Rád is fegyverbe szólította a népet. Üzent szövetségesének, Csörsz avar királynak is, hogy nagy bajában segítse meg. El is jött Csörsz király minden hadával, és együtt úgy megverték Frigyes király seregét, hogy még hírmondó sem maradt belőle. Amikor a csatának vége lett, Rád király nagy lakomát rendezett királyi palotájában. Patakokban folyt ott a bor, s akkora volt a jókedv, hogy még a sánta is táncra kerekedett. Egyedül Csörsz király nem táncolt, egyre csak a szép Délibábot, Rád király csodaszép lányát nézte. Hiszen nézhette is, mert olyan szépet még életében nem látott.

Addig-addig nézte a szép lányt, míg egyszer azt mondta a királynak:

– Országodat, népedet a pusztulástól megmentettem, mármost add nekem a lányodat, feleségül kérem.

– Legyen a tiéd, de csak úgy adom, ha vizén viszed haza.Megértette a szót az avar király, hogyne értette volna. Mindjárt hozzáfogott egész népével: folyómedret ástak, hogy vizén vigyék haza az új asszonyt. Folyt a munka éjjel-nappal, mélyítették a medret, ásták az árkot. Amint javában dolgoztak, egyszer csak nagy vihar kerekedett. Csapkodott az istennyila, s hát egyszerre az ég tüzes villáma leütötte lováról Csörsz királyt. Az avarok királya abban a helyben meghalt. A munkát mindjárt abbahagyták, de emlékét őrzi Ároktő község a Tisza füzes partján, őrzi Árokszállás, amely az árok végénél épült, ahol a nép megszállt. Az árok ma is az avar király nevét viseli, Csörsz árkának hívják.

Gvadányi József Egy falusi notáriusnak budai utazása című művében a főszereplő Nagy-Peleskéről Budára menet, viharba kerülve Jászberény előtt beleesik a Csörsz árkába:

A lovam rettegett, nem mene folytába,

Ide, oda csuszott vagy egy, vagy más lába,

Mivel a setétben lépett csak vaktába,

Velem együtt bédűlt a Csősznek árkába.”

Gvadányi saját kommentárja szerint „Majd Füredtől fogva vagyon egy széles árok egész Jászságon keresztül, és paraszt trádicíó, hogy valami Csősz király – némelyek ezt a királyt Cseh királynak nevezik – akarta vólna az által a Tiszát a Dunába hozni.”

Seress Imre: Magyar mondavilág, 12 költői beszély. Budapest, 1887. Pfeifer Ferdinánd kiadása, Athenaeum Rt. könyvnyomdája

Csörsz Király

Régen volt. A mikor még össze nem járták

E haza hegy-völgyét a dicső nagy Árpád

Gyönyörű hadai tüzes paripákkal,

...

Régen volt, mikor még hatalmas Csörsz király

Vala úr a Mátra erdős lábainál,

Örök ugar földjén a nagy róna térnek,

Mely befurakodott óriási éknek

Duna s Tisza közzé, egyre beljebb, beljebb,

Mert Kárpát bércei rája nehezedtek.

...

Űzve mérges harcot a környék vezéri,

S csak a Mátra felől tudtak odaférni!

Tünődött Csörsz király, aztán tépelődött,

Benne egy nagy eszme forrott, érlelődött;

Ébren és álomban kinozta örökké,

S e hatalmas eszme vált lelkébe’ röggé:

Hogy a szőke Dunát kanyargós Tiszával

Köti kerek egygyé, szintén folyam által;

Négy felől országát csupa víz övezze,

Mely a merész ellent által ne ereszsze;

S emberkéz ássa ezt, önnön népe karja,

Hiszen valamennyit ő kezében tartja!

Volna itt egy másik teória is az Ördög árkával kapcsolatban, amely bevallom igencsak elgondolkodtatott, vajon hogy is volt anno:

Dr. Tóth József - Ősi épített tájak a Kárpát-medencében

Az Alföld peremén, ahol folyóink kilépnek a középhegységek szűkebb völgyeiből, rendkívüli földmű szeli át a tájat. A Duna-tisza közén Csörsz-ároknak mondják, a Tiszántúlon Ördögároknak. Nem csak árokról van itt szó, mert a kiásott földet az árok mellett felhalmozták töltésnek. Ez az árok-sánc rendszer a táj eső-egyenesére mindig merőleges, a gát völgyoldalon, az árok hegy oldalon van. Az átlag árokkeresztmetszet 10m3, az árok össz hossza 500km. Ez hozzávetőlegesen 5 millió m3 földmunka. A Széchenyi – Vasvári folyószabályozások földmunkáinak nagyságrendje, a történelem előtti időkből.

A mai hivatalos történelemtudomány szerint római tervezéssel, és művezetéssel, a nomád szarmaták építették, miután a rómaiak nagy csatában legyőzték őket. És a népvándorlás megfékezésére szolgált volna! Életszerű mi?

Mindez találgatás, tudniillik semmilyen forrás nem említi az építést, de a tervezést se! A szájhagyományban fennmaradt Csörsz király és délibáb tündérmeséje, bár ez történészek számára használhatatlan. Azért rómaiak tervezték, mert ők voltak kéznél, akiktől elvileg kitelhetett! És azért szarmaták építették, mert pont jelen voltak a rómaiakkal egy időben.

Mert ugyan hogy telne ki egy lovas nomád néptől (értsd: kóbor, barbár, csavargóktól), hogy egy ilyen földművet maga megtervezzen? Bezzeg az okos rómaiak! A buta, barbár horda, lovasnomád szarmaták meg túrják az 5millió m3 földet, mármint a történelem könyveinkben.

Ilyen foghíjas védművet még senki sem látott. Sehol egy bástya, megfigyelő torony, sehol egy kapu, ahol folyó keresztezi, de másutt sem. Mindenütt csupasz árok és gát, tagolás és ragozás nélkül. Semmi védelmi jellegű funkcionális elem! Hazugságnak is gyenge! A Limes megépítése után azért ettől különb védmű is kitelt volna a rómaiaktól. A lovas nomádoknak egy ilyen árok és sánc nem akadály. Talán még lovaikat sem fogták vissza, úgy vágtattak át rajta. És miért túrnának föl 5millió m3 földet ha holnap továbbkóborolnak?

Ez így kérem nem életszerű.

Ennek a földépítménynek van funkciója, amiből kiderül az építés oka. Ehhez már kapcsolható nép, pláne ha beleásnak itt-ott a töltésbe, ahol építéskor elveszett tárgyat találnak. 150 éve ezt még tudtuk. Mára felejtünk?

A rendszernek nem katonai védelem a funkciója. Nem vándorló népek építették, hanem letelepültek. Az építés után ezerévig élvezték az árkok hasznát. Ez a rendszer ma is működik. A sáncok ugyanis árvízkor visszaduzzasztják a nagy vízhozamokat a középhegységekből kilépő folyókon, az árkok pedig szétvezetik a vizet a tájon. (Molnár Géza 1991) Megtörik az árhullámok erejét, csökkentik a csúcsvízszinteket, a dinamikát, mérséklik az ártéri építmények terhelését, majd maradék nélkül visszavezetik a szétfolyt vizeket a folyókba. Itt érkezünk el az ártéri gazdálkodás gondolatiságához.

A Csörsz árkok és a fokok ugyanazt a célt szolgálták, befogadták, csillapították, szétterítették az árvizi víztömeget a tájon, ezzel biztosítva a lehető legkisebb vízszintingadozást, tehát a lehető legnagyobb területű szárazulatot, a legtöbb, hosszú távon itt tartott vízmennyiség mellett. A nagy párolgó vízfelületek pedig páradús mikroklímát teremtettek.

Egyazon rendszer részei voltak, az üzemelő fokokkal. Mindezt úgy valósították meg, hogy nem korlátozták a folyót, nem végeztek felesleges munkákat, és nem vártak többet a környezettől, mint amennyit adni tudott, és kizárólag a szükségletüket vették ki. Mindezt a maga módján erölködés nélkül.

Zseniális rendszer!

(Kis sárrét térképe 1779-1834 között. Hudák Attila jóvoltából.)

Tompa Mihály Csörsz árka című verse is utal a Tóth József elméletére:

Csörsz megkéri a longobárd Rád király lányát, Délibábot, azonban Rád feltételt támaszt: Csörsz építsen csatornát:

Égett a munka, éjjel,

Nappal, későn, korán,

Hogy mély árok hasadt a

Dolgos sereg nyomán;

S Tiszától a Dunának

Vett a mezőn futást,

Naponkint mind tovább nyult,

S haladt szemlátomást.^[

2021.-ben volt szerencsém egy Kerecsen ünnepi meghívásban részt venni, így előtte útba ejtettem egy már régen kiszemelt célpontot Esztárban. A műhold felvételek alapján jó feltételezéssel gondoltam, hogy itt bizony több van mint egy Tell Bronzkori településnyom. Az Árpád utcán végigautózva már az iskolaként funkcionáló Erdődy kúria udvaráról is szemet szúr a szemközti kertszomszéd domb. Felhajtva a Berettyó gátjára, balra fordulva, az autóból kiszállva 3 perc alatt elértem a kiszemelt célt, ahol föltűntek az egykori falak maradványai.

Fenyves-domb a Google műholdképen

A Fenyves-domb egy holt Berettyó-ággal — ma csak vízmosás — körülvett magas halom, amely a község belterületén, a volt Erdődy — Szunyogh kastély telkén fekszik. Körötte egyszeres sánc nyomai látszanak. Viszonylag erős igénybevételnek van kitéve, mert 1948-ban kiirtották róla a parkerdőt és azóta északi felét szántják, déli felére akkor egy tanya épült. Ma már a tanyának híre hamva sincs, viszont a vár felét jelenleg is művelik, amely a műhold felvételből is jól látszik.

Az első ásónyomból és a felszínről igen nagy mennyiségű középső bronzkori kerámia került elő, továbbá sok vörös omladékkal kevert vegyes föld s egy roncsolt katlantűzhely darabjai.

A harmadik szint lebontásakor már késő-neolit jellegű keramika, szürke kovapengék, obszidián szilánkok is keveredtek a bronzkori anyagba.

2022.-ben kaptam egy hírt amely szerint ásatások kezdődnek Pocsajban a temetőnél. Kerestem, a jelenlegi temető mellett, vajon merre találom. Végül a Rákóczi úti régi sírkert végében akadtam nyomára ennek az óriási tell erődített településnek. Korban megegyezik Fenyves-parttal. Távolságban meg akkori viszonyokat nézve egy nyíllövésnyire fekszenek egymástól.

Fenyves-domb, és a szomszédvár

Fenyves-domb, és a szomszédvár kiemelve

Felmerül egy kérdés, vajon milyen jelentőséggel bír egy ekkora vár és erődített település árnyékában Fenyves-domb? Esztár nevének eredetét kutatva nem jutunk sokra jelenlegi forrásokból kiindulva. Adat nem áll rendelkezésünkre. Egyesek szerint az Ostor szavunkat jelenti, és így mint fejedelmi szakrális jelentőséggel bíró székhely lehetett.

Fenyves-domb vára tehát ősidők óta lakott, mezőgazdasági művelés alól mentesíteni kellene, hogy minél több maradjon az utókornak.

Szentpéterszeg-Kovadomb erődített tell település

Kovadomb, Sige-halom

Korszakok:

Kor: Őskor

Korszak: Neolitikum, Bronzkor

Alkorszak: Késő Neolitikum, Kora Bronzkor, Középső Bronzkor

A Pünkösdi hosszú hétvégére tervezett Berettyó menti vártúrámat az időjárás kegyeibe fogadta. Ragyogó napsütésben sikerült bejárnom az árvízvédelmi töltés mentén fekvő várakat. Nem kellett sokat gyalogolnom hisz a három kilóméteres táv három várat tartogatott számomra. Közülük az elsőt mutatom be, Szentpéterszeg feledésbe merült ősi várát. A szakirodalom így emlékezik meg a Kova-dombról:

Zoltai és Sőregi a herpályi tell melletti tanyasi szállásukról 1922. október 18-án „terepszemlére” indult, melyről Sőregi így írt: „Hogy időnket hasznosan töltsük, gyalog elsétáltunk Szentpéterszegre, mert hallottuk, hogy a falu alatt is van egy domb, melynek teteje tele van cserepekkel, csontokkal. Gazsóné asszonyt kerestük fel napszámosok felfogadása ügyében, aki aztán udvaráról megmutatta nekünk a Kova-dombot is.
Ez a halom a falu keleti oldalán, egy ér kanyarulatában fekszik. Őskori cserepeket, égett agyagdarabokat és csonttöredékeket találtunk rajta. Zoltai bátyám, miután saját vázlatkönyvét otthol felejtette, a halmot keletről is és nyugatról is az én vázlatkönyvembe rajzolta be. Erről a két rajzról később másolatot készített magának,
az eredeti rajzokat pedig nekem hagyta.”

Zoltai Lajos és Sőregi János már 1922-ben felismerték, hogy Szentpéterszeg-Kovadomb egy olyan „őstelep”, amelyen az egykori élet „konyhahulladékai” találhatók meg, s belső felépítésében nagyon hasonló a herpályi tellhez, korabeli szóhasználattal élve, földvárhoz. 1978-ban, a korábban csak őskoriként meghatározott halomról az elvégzett vizsgálatok alapján egyértelműen kiderült, hogy Szentpéterszeg-Kovadomb a herpályi kultúra tell településeként azonosítható, melyet árok vett körbe.

Több mint három évtizedes megszakítás után 2011-ben folytatódott tovább a lelőhely régészeti feltárása. Ekkor Bertók Gábor végzett 3,3 ha területen magnetométeres felmérést a tellen és közvetlen környezetében. A vizsgálatok részben beigazolták és pontosították a korábbi szórványos kutatások eredményeit. A tellt kettős, koncentrikus körárok veszi körbe, a külső árok átmérője 110 méter.

Szentpéterszeg-Kovadombon a külső település további különlegessége, hogy a Google Earth 2013. augusztus 13-i légi felvételén egy kettős árokrendszer többé-kevésbé követhető kontúrja vehető ki a telltől északra, mintegy 370 méterre. A jelzett árokrendszer szintén az egykori vízpart szélén helyezkedik el és nyugati része az erózió miatt erősen hiányos, külső és belső átmérője 130 méterre, illetve 85 méterre becsülhető. A terepi megfigyelések alapján egyértelmű, hogy ennek az egykori építménynek a közepén nem volt semmiféle mesterséges halom, kiemelkedés. Pillanatnyilag nem áll rendelkezésre semmiféle további adat arra vonatkozóan, hogy az utóbbi földmű milyen kulturális, időrendi viszonyban állt a kovadombi tellel, és a hozzá kapcsolódó egyrétegű településsel.

Lényegében már az 1920-as években világossá vált, hogy az egymástól alig 4 km-re lévő Szentpéterszeg-Kovadomb és Berettyóújfalu-Herpály egy mikroregionális környezetben alkottak „szomszédvár” viszonyt, amelyet a korabeli Berettyó vízjárás térképén is ábrázoltak. Kovadomb és Herpály szomszédsága ellenére, a formális összehasonlítás alapján két különböző belső térszerkezet mutatnak, hiszen míg az előbbi a kerítő árokhoz illeszkedő, koncentrikus elrendeződésű, az utóbbi egy szabálytalan, de sűrűbb beépítettségű.

Forrás: Raczky Pál – Anders Alexandra – Szentpéterszeg-Kovadomb. Egy késő Neolitikus lelőhely Tér-Képei. (Avarok pusztái régészeti tanulmányok Lőrinczy Gábor 60. születésnapjára). 2014. Budapest.